Függni valamitől

Függni valamitől, mit nem látsz, nem hallasz, s nem érzel. Olykor mégis felfedi magát. Kiereszti hangját, sűvít, érzed a szagát. Ha úgy akarja, tombol.
Függni valamitől, mi az ég csodája, vitathatatlan. A születés első pillanatától az. Felsírsz, mert a tiéd, szívod, mert mindenkié. Tanulás nélkül tudod. Nem kéred, csak elveszed. S így megy ez minden nap, minden másodpercben: nincs benne érdeked.
Függni valamitől, amin az életed múlik: kiszolgáltatottság. De micsoda szépség rejlik benne. A természet adja, és nem kér cserébe semmit. Éltet és felemel. Menny és pokol ez egyszerre. Míg szerelmeddel töltött idő maga a gyönyör, addig nélküle, a lélegzet kín, üres fecsegés.
Függni valamitől, nem tudod mit jelent. Létezést, vagy épp azt nem? Hisz vannak tárgyak, helyzetek, dolgok, emberek – kiknek létezése szent, s akkor fulladsz, ha elveszett.
Függni valamitől, mi nem kiváltság, csak alázat. Meghajlás az anyatermészet előtt. Kósza gondolatok, melyek megihletnek, mégis mit jelenthetnek? Tudod, s tudom – de érdekel? Az agyaddal, a szívemmel.
Függni valamitől, mi nélkül nem vagy. A halandó, ki hajlandó, s ki nem. Láthatatlan köd, melyet a tüdő elnyel, majd kienged. Bekebelez, majd visszaköp a nagy világba. S mikor sóhajtást hallat, nem marad benn semmi, csak a kongó üresség.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: